A leírás szerint egy töltéssel 1000 fotó is készíthető... no majd kiderül :)
2010. május 21., péntek
Fegyver nélkül nem lehet csatába menni
Mostanában elég sok gondom volt a fényképezőgépemmel, olyan szempontból, hogy nagyon hamar merültek ki az akkumulátorok. Mivel a Canon 400D-t nem lehet csak saját akkujáról üzemeltetni és különben is rég kívántam egy gripet, rendeltem az eBay-ről egy nagykapacitású akkumulátort/grippet.
A leírás szerint egy töltéssel 1000 fotó is készíthető... no majd kiderül :)
A leírás szerint egy töltéssel 1000 fotó is készíthető... no majd kiderül :)
2010. május 19., szerda
Felfedezés, emlékek a múltból.
Múlt hét végén otthon jártam Kovásznán, folyik a költözés az új házba. Föl kellett tenni kb 50 képet, ezeket hordtuk át sógorral és Rékucival.
Na de a lényeg nem ez, hanem, hogy rábukkantam Zsolt középiskolai egyensapkájára! Ezt mindenképp el kell vigyem neki :)
Délután készítek majd róla képet :)
Itt a beígért kép is, vajon belefér még a feje? :))
Na de a lényeg nem ez, hanem, hogy rábukkantam Zsolt középiskolai egyensapkájára! Ezt mindenképp el kell vigyem neki :)
Délután készítek majd róla képet :)
Itt a beígért kép is, vajon belefér még a feje? :))
2010. május 8., szombat
Szösszenet
Mondom Oli barátomnak, hogy Detroitba repülünk. Azt mondja, az jó, a reptéren kapsz pisztolyt is :))
2010. május 5., szerda
Előkészületek 2
Megvannak a repülőjegyek! Kurva drága, de ez van :)
Lefoglaltuk, kifizettük, most már csak várni kell.
Bukarest-Amsterdam-Detroit s retúr. 3500 euró 4 személynek. Remélem legalább ablak mellett kapunk helyet ennyi pénzért :) Mind a négyen persze! No de nem ugyanazon ablak mellett :))
Azóta mind John Denver dúdolászik (micsoda kifejezést gyártottam hirtelen!) a fejemben:
Lefoglaltuk, kifizettük, most már csak várni kell.
Bukarest-Amsterdam-Detroit s retúr. 3500 euró 4 személynek. Remélem legalább ablak mellett kapunk helyet ennyi pénzért :) Mind a négyen persze! No de nem ugyanazon ablak mellett :))
Azóta mind John Denver dúdolászik (micsoda kifejezést gyártottam hirtelen!) a fejemben:
2010. május 4., kedd
Előkészületek
Rá nem éppen jellemző gyorsasággal, Karácsony tájékán megérkeztek a meghívók Zsolttól. Az ünnepek miatt kissé háttérbe szorult a dolog, amúgy is csak július 31.-re van kitűzve a lagzi.
Február lett mire jó szokásomhoz híven nekiláttam az internetes fórumokat bújni, hogy merre is kell elindulni, ha az ember Amerikába akar menni. Csak az hogy nyugatra van nem volt elég :)
Pár nap alatt elolvastam több fórumon száz és száz bejegyzést, végül már semmit nem értettem az egészből.
Érdekes módon, ott, ahol a legilletékesebb információkat kellett volna kapjam, az amerikai nagykövetség honlapján, a román és angol verzió nem egyezik. Különböző űrlapokról írnak, amit ki kell tölteni és különböző eljárásokat emlegetnek.
Végül nagy nehezen sikerült tisztába tenni a dolgokat, leírom ide, hátha valakinek segítségére lesz:
1. Elballagsz a Transivania Bankba (-be, ból, ből, oszzátok be) és befizetsz 130 USD-nek megfelelő lejt, az a vízumdíj.
2. Ugyanitt befizetsz 11 USD-nek megfelelő lejt, amiért kapsz egy ú.n. PIN kódot.
3. Felhívod a call-centert (021-2029999) és előjegyezteted magad interjúra a PIN kód felhasználásával.
4. Elmész, készíttetsz egy 5x5 cm-es fényképet magadról.
5. Az interjú napja előtt legkésőbb 48 órával kitöltöd az on-line kérdőívet (DS-160) és kinyomtatod a vonalkódos visszaigazolást. Ezt lézernyomtatón ajánlott nyomtatni, hogy a vonalkód ne maszatolódjon el.
6. A megadott napon, kb 1 órával az egyeztetett időpont előtt megjelensz Bukarestben, az Intercontinental szálló háta mögött levő konzulátusi irodánál.
7. A kapuban egy kiskatona áll, listával kezében, elkéri az útleveled, ellenőrzi a számát és betessékel.
8. Sztriptíz ihaj! Azaz átsétálsz a fémdetektoron, miután kiüríted zsebeid, leveszed fémcsattos nadrágszíjad, és eképp, gatyádat markolva, hogy le ne csússzon átsétálsz a kapun. Csajok figyelem! Ezek a detektorok ugyancsak érzékenyek a melltartók fémből készült merevítéseire.
9. Mobiltelefont, egyéb kütyüt leadsz, kapsz egy cetlit, amivel majd visszaigényelheted.
10. Van három ablak, odaterelnek, itt leadod az útleveled, a fényképet, a kinyomtatott vonalkódot, majd betessékelnek egy váróterembe.
11. Itt addig vársz amíg szólítanak, majd bevisznek egy terembe, ahol először ujjlenyomatvétel (nem tussal, egy kis szkenner), majd újra vársz amíg "imigration officer" őnagysága szólít.
12. Igyekszel, hogy a pár perc alatt meggyőzd arról, hogy eszed ágában sincs emigrálni és igenis haza fogsz jönni. Nagyon sok mindent tudnak rólad, hiszen volt idejük adatokat gyűjteni. Nem kötelező, de jó ha van nálad egy halom irat, amivel bizonyítani tudod, hogy ingó és ingatlan javaid vannak itt (ház, telek, autó, bankszámla), munkahelyi igazolás, meghívó az amerikai nagybácsitól. Ha vállalkozó vagy, ajánlják, hogy vidd magaddal a cég papírjait, könyvelési mérlegeket. Figyelem, minden papír amit odaviszel legyen eredeti, nem hatodizigleni másolat. Rövid beszélgetés következik, tőlem ilyeneket kérdezett, hogy hány éve dolgozom a munkahelyemen, mennyire saccolom az évi jövedelmem, mióta van az unokabátyám ott, hogy az utóbbi öt évben sokat utaztam Európában, ezek üzleti, vagy magán jellegű, vakációs utak voltak?
13. Nem hiába 13. pont.... itt most az következik, hogy szép udvariasan mosolyogva elutasít, vagy megkapod a 10 évre szóló vízumot. Amennyiben megkapod, kérheted, hogy gyorspostával hazaküldjék az útlevelet, ellenkző esetben másnap személyesen utána kell menj.
A mi esetünkben az eredmény 3-1 volt. Réka, Imre és jómagam megkaptuk a 10 éves, többszöri belépésre feljogosító vízumot, Mirela viszont nem :( Stupid helyzet, de nincs apelláta. Nem kötelesek megindokolni, hogy miért nem adnak vízumot. Ez van és kész.
Összességében egy lealacsonyító, megalázó procedúra.
Haddel Amerika! Visszakapod te még ezt tőlem....
Február lett mire jó szokásomhoz híven nekiláttam az internetes fórumokat bújni, hogy merre is kell elindulni, ha az ember Amerikába akar menni. Csak az hogy nyugatra van nem volt elég :)
Pár nap alatt elolvastam több fórumon száz és száz bejegyzést, végül már semmit nem értettem az egészből.
Érdekes módon, ott, ahol a legilletékesebb információkat kellett volna kapjam, az amerikai nagykövetség honlapján, a román és angol verzió nem egyezik. Különböző űrlapokról írnak, amit ki kell tölteni és különböző eljárásokat emlegetnek.
Végül nagy nehezen sikerült tisztába tenni a dolgokat, leírom ide, hátha valakinek segítségére lesz:
1. Elballagsz a Transivania Bankba (-be, ból, ből, oszzátok be) és befizetsz 130 USD-nek megfelelő lejt, az a vízumdíj.
2. Ugyanitt befizetsz 11 USD-nek megfelelő lejt, amiért kapsz egy ú.n. PIN kódot.
3. Felhívod a call-centert (021-2029999) és előjegyezteted magad interjúra a PIN kód felhasználásával.
4. Elmész, készíttetsz egy 5x5 cm-es fényképet magadról.
5. Az interjú napja előtt legkésőbb 48 órával kitöltöd az on-line kérdőívet (DS-160) és kinyomtatod a vonalkódos visszaigazolást. Ezt lézernyomtatón ajánlott nyomtatni, hogy a vonalkód ne maszatolódjon el.
6. A megadott napon, kb 1 órával az egyeztetett időpont előtt megjelensz Bukarestben, az Intercontinental szálló háta mögött levő konzulátusi irodánál.
7. A kapuban egy kiskatona áll, listával kezében, elkéri az útleveled, ellenőrzi a számát és betessékel.
8. Sztriptíz ihaj! Azaz átsétálsz a fémdetektoron, miután kiüríted zsebeid, leveszed fémcsattos nadrágszíjad, és eképp, gatyádat markolva, hogy le ne csússzon átsétálsz a kapun. Csajok figyelem! Ezek a detektorok ugyancsak érzékenyek a melltartók fémből készült merevítéseire.
9. Mobiltelefont, egyéb kütyüt leadsz, kapsz egy cetlit, amivel majd visszaigényelheted.
10. Van három ablak, odaterelnek, itt leadod az útleveled, a fényképet, a kinyomtatott vonalkódot, majd betessékelnek egy váróterembe.
11. Itt addig vársz amíg szólítanak, majd bevisznek egy terembe, ahol először ujjlenyomatvétel (nem tussal, egy kis szkenner), majd újra vársz amíg "imigration officer" őnagysága szólít.
12. Igyekszel, hogy a pár perc alatt meggyőzd arról, hogy eszed ágában sincs emigrálni és igenis haza fogsz jönni. Nagyon sok mindent tudnak rólad, hiszen volt idejük adatokat gyűjteni. Nem kötelező, de jó ha van nálad egy halom irat, amivel bizonyítani tudod, hogy ingó és ingatlan javaid vannak itt (ház, telek, autó, bankszámla), munkahelyi igazolás, meghívó az amerikai nagybácsitól. Ha vállalkozó vagy, ajánlják, hogy vidd magaddal a cég papírjait, könyvelési mérlegeket. Figyelem, minden papír amit odaviszel legyen eredeti, nem hatodizigleni másolat. Rövid beszélgetés következik, tőlem ilyeneket kérdezett, hogy hány éve dolgozom a munkahelyemen, mennyire saccolom az évi jövedelmem, mióta van az unokabátyám ott, hogy az utóbbi öt évben sokat utaztam Európában, ezek üzleti, vagy magán jellegű, vakációs utak voltak?
13. Nem hiába 13. pont.... itt most az következik, hogy szép udvariasan mosolyogva elutasít, vagy megkapod a 10 évre szóló vízumot. Amennyiben megkapod, kérheted, hogy gyorspostával hazaküldjék az útlevelet, ellenkző esetben másnap személyesen utána kell menj.
A mi esetünkben az eredmény 3-1 volt. Réka, Imre és jómagam megkaptuk a 10 éves, többszöri belépésre feljogosító vízumot, Mirela viszont nem :( Stupid helyzet, de nincs apelláta. Nem kötelesek megindokolni, hogy miért nem adnak vízumot. Ez van és kész.
Összességében egy lealacsonyító, megalázó procedúra.
Haddel Amerika! Visszakapod te még ezt tőlem....
Előjáték
A történet valamikor a 80-as években kezdődik, az átkosban. Pontosan nem emlékszem az évre, 83-ra saccolok, mikor nagybátyám, Gyuri, úgy döntött itthagyja ezt az országot és magával viszi Zsolt fiát is. Nem részletezem ezt a storyt, egyrészt mert nem is emlékszem a részletekre, másrészt mert nem erről szól ez a kis napló.
Zsolt letelepedett Amerikában, Michigan állam Grand Rapids nevű városában, és úgy döntött megnősül. Tavaly bejelentette a családnak is szándékát, és meghívott az esküvőre.
Így történt, hogy miután meghánytuk-vetettük a családban a dogokat, úgy döntöttünk megpróbálunk eljutni, végigjárva a kálváriát, amivel egy Amerikai utazás jár. És szerintem eddig még csak egy kis részét láttunk a dolgoknak :)
Zsolt letelepedett Amerikában, Michigan állam Grand Rapids nevű városában, és úgy döntött megnősül. Tavaly bejelentette a családnak is szándékát, és meghívott az esküvőre.
Így történt, hogy miután meghánytuk-vetettük a családban a dogokat, úgy döntöttünk megpróbálunk eljutni, végigjárva a kálváriát, amivel egy Amerikai utazás jár. És szerintem eddig még csak egy kis részét láttunk a dolgoknak :)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)