Február lett mire jó szokásomhoz híven nekiláttam az internetes fórumokat bújni, hogy merre is kell elindulni, ha az ember Amerikába akar menni. Csak az hogy nyugatra van nem volt elég :)
Pár nap alatt elolvastam több fórumon száz és száz bejegyzést, végül már semmit nem értettem az egészből.
Érdekes módon, ott, ahol a legilletékesebb információkat kellett volna kapjam, az amerikai nagykövetség honlapján, a román és angol verzió nem egyezik. Különböző űrlapokról írnak, amit ki kell tölteni és különböző eljárásokat emlegetnek.
Végül nagy nehezen sikerült tisztába tenni a dolgokat, leírom ide, hátha valakinek segítségére lesz:
1. Elballagsz a Transivania Bankba (-be, ból, ből, oszzátok be) és befizetsz 130 USD-nek megfelelő lejt, az a vízumdíj.
2. Ugyanitt befizetsz 11 USD-nek megfelelő lejt, amiért kapsz egy ú.n. PIN kódot.
3. Felhívod a call-centert (021-2029999) és előjegyezteted magad interjúra a PIN kód felhasználásával.
4. Elmész, készíttetsz egy 5x5 cm-es fényképet magadról.
5. Az interjú napja előtt legkésőbb 48 órával kitöltöd az on-line kérdőívet (DS-160) és kinyomtatod a vonalkódos visszaigazolást. Ezt lézernyomtatón ajánlott nyomtatni, hogy a vonalkód ne maszatolódjon el.
6. A megadott napon, kb 1 órával az egyeztetett időpont előtt megjelensz Bukarestben, az Intercontinental szálló háta mögött levő konzulátusi irodánál.
7. A kapuban egy kiskatona áll, listával kezében, elkéri az útleveled, ellenőrzi a számát és betessékel.
8. Sztriptíz ihaj! Azaz átsétálsz a fémdetektoron, miután kiüríted zsebeid, leveszed fémcsattos nadrágszíjad, és eképp, gatyádat markolva, hogy le ne csússzon átsétálsz a kapun. Csajok figyelem! Ezek a detektorok ugyancsak érzékenyek a melltartók fémből készült merevítéseire.
9. Mobiltelefont, egyéb kütyüt leadsz, kapsz egy cetlit, amivel majd visszaigényelheted.
10. Van három ablak, odaterelnek, itt leadod az útleveled, a fényképet, a kinyomtatott vonalkódot, majd betessékelnek egy váróterembe.
11. Itt addig vársz amíg szólítanak, majd bevisznek egy terembe, ahol először ujjlenyomatvétel (nem tussal, egy kis szkenner), majd újra vársz amíg "imigration officer" őnagysága szólít.
12. Igyekszel, hogy a pár perc alatt meggyőzd arról, hogy eszed ágában sincs emigrálni és igenis haza fogsz jönni. Nagyon sok mindent tudnak rólad, hiszen volt idejük adatokat gyűjteni. Nem kötelező, de jó ha van nálad egy halom irat, amivel bizonyítani tudod, hogy ingó és ingatlan javaid vannak itt (ház, telek, autó, bankszámla), munkahelyi igazolás, meghívó az amerikai nagybácsitól. Ha vállalkozó vagy, ajánlják, hogy vidd magaddal a cég papírjait, könyvelési mérlegeket. Figyelem, minden papír amit odaviszel legyen eredeti, nem hatodizigleni másolat. Rövid beszélgetés következik, tőlem ilyeneket kérdezett, hogy hány éve dolgozom a munkahelyemen, mennyire saccolom az évi jövedelmem, mióta van az unokabátyám ott, hogy az utóbbi öt évben sokat utaztam Európában, ezek üzleti, vagy magán jellegű, vakációs utak voltak?
13. Nem hiába 13. pont.... itt most az következik, hogy szép udvariasan mosolyogva elutasít, vagy megkapod a 10 évre szóló vízumot. Amennyiben megkapod, kérheted, hogy gyorspostával hazaküldjék az útlevelet, ellenkző esetben másnap személyesen utána kell menj.
A mi esetünkben az eredmény 3-1 volt. Réka, Imre és jómagam megkaptuk a 10 éves, többszöri belépésre feljogosító vízumot, Mirela viszont nem :( Stupid helyzet, de nincs apelláta. Nem kötelesek megindokolni, hogy miért nem adnak vízumot. Ez van és kész.
Összességében egy lealacsonyító, megalázó procedúra.
Haddel Amerika! Visszakapod te még ezt tőlem....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése