Windy City 3

Chicago The Windy City 2

Megkóstoltuk a jellegzetes chicagói pizzát az ú.n. deep-dish pizzát. Vastag tésztával sütik, de jó része kukoricaliszt, ezért nem annyira nehéz, mint a hagyományos kelesztett búzalisztből készült pizzatészta.
Gino éttermét ajánlották Zsolték, készült néhány kép is a finomságról:

Chicago, The Windy City 1

Három napot Chicagoban töltöttünk, persze 3 hét se lett volna elég mindent megnézni, de na...
Kb két és fél óra autókázás Grand Rapidsből, esment más időzóna, még egy órát vissza.
Nem vicc... 7 milliós városról beszélünk! És ennek ellenére senki nem köp a füledbe, nem lép a sarkadra, nem taszigál, az autók nem dudálnak, a sofőrök nem káromkodnak... mindenki nyugodtan, udvariasan végzi a dolgát, megy a maga útján. Ezt miért nem lehet ugyanígy Brassóban??? Ott csak 300.000 ember van... Költői kérdés...
Zsolték a Hotel Allerton szállodában foglaltak szobát, Chicago egyik legjobb szálodája, 4 és fél csillaggal bír. Olyan ez mint a filmekben. Megállsz a szálloda előtt, a boy nyitja az ajtót, elveszik a csomagod, felviszik a szobása, elviszik az autót a parkolóba, ők tudják hol van, ha kell csak szólj, hozzák azonnal. (napi 48$ parkolási díjért meg is tehetik....) A forgóajtós bejáratnál 2 méteres, 130 kilós, istentelen nagy drabális néger fülig érő mosollyal tessékel befele, megkapjuk a szobánk kulcsát, 13. emelet. 5-6 lift jön megy, hamar felérünk. Tiszta, kényelmes kis szoba, jó drága ez is, Zsolt nem is akarta elárulni mennyi volt. Köszönet érte nekik újból.

Hotel Allerton

Csomag le, hamar ki a szobából, megyünk sétálni. Illetve mennénk, de a 35 fokhoz olyan nedves levegő és szemerkélő eső társul, hogy az aranyhalat nyugodtan lehetne sétáltatni pórázon a járdán.
Ennek ellenére séta, aztán meg sitenünk kell, este 8-ra jegyünk van a tóparti vidámparkba.
Szédülök.... felnézek és szédülök, mindenhol 50-60-80 sőt 100 emeletes épületek vesznek körül... Valahogy így érezhette magát Ábel is Amerikában?

United States Postal Service... avagy nem mindig ott ragad ahol nyalod

Régi szokás szerint képeslapot akartunk küldeni az otthoniaknak. Meg is vettük őket, meg is írtuk, megyünk a postára.
Mondom a néninek kérek 9 bélyeget, 98 cent darabja. Ki is számolja, én kifizetem, majd Zsolttal odébb álltunk hogy felragasszuk a bélyegeket. Nyalom, ragasztom, nyalom ragasztom, két nyalás közben megjegyzem Zsoltnak, hogy itt sincs jobb íze a ragasztónak, mint odahaza. Egyetért velem, ő is nyalja, egyszer csak hoppá.... nem ragad. Újra megnyalom, csak nem ragad. Megtapogatom a bélyeg hátoldalát, semmi ragacs... már indultam volna a nénihez, mint otthon, hogy kérjek ragasztót, amikor....
Jobban megnézem, hát öntapadós a lelkem, le kell húzni róla a fóliát, aztán ragad!
Na mondom jól van... így jár aki paraszt.... Mindenképp jót szórakoztam, esment tanultam valamit :))

Neighborhood party

A szomszédról kiderült, hogy a Sheriff's Office alkalmazottja, és mára rendezett egy kis összeröffenést, hogy megmutassa a lakótársaknak, hogy milyen rendben van minden és mennyien vigyáznak az emberek vagyoni és testi épségére. Ezek után jött egy jó kis amerikai BBQ (barbeque) ami igencsak ízletesnek bizonyult :)

 

Borkóstolás és cseresznyekultusz

Jó kis házifeladat!

Cseresznye köztársaság

Egyszerre egy seggel két lovat nem lehet...

 Jó bor jó egészség.....

Csavargások

No, miután megvolt az esküvő (erről majd még írok, csak egy kicst nagyobb lélegzetvételű), elindultunk csavarogni.
Ezeket a sorokar Traverse Cityből írom egy szállodából. Reggeliben elindultunk, aztán végigjártuk a Michigan félsziget több borkészítőjét, végig is kóstoltuk ám, igen csak finom borokat találtam errefele.
Ami érdeke, hogy mekkora kultusza van errefele a cseresznyének. Például igen finom, aromás borokat készítenek belőle. No nem csak cseresznyáből, 1/5 cseresznye, 4/5 szőlő az arány. Édeskés, aromás bor lesz belőle, nagyon finom. Vettem is egy üveggel, majd otthon megkóstoljuk :)
De ezen kívül a cseresznye minden formája megtalálható. Szárított, kandírozott, lekvár, befőtt, csokoládéban, csípősen, édesen, tea, kávé, dohány keverékeiben.
Traverse City a Michigan tó partján fekszik, sétáltunk egyet a tó partján, hatalmas tó, szinte tengerparton érzed magad.
Sajnos nem hoztam kábelt magammal, ezért a képeket nem tudom letölteni, majd máskor.
Volt ma egy kis baleset, otthon sikerült elejtenem a teleobiektívet, a vér megfagyott bennem, mikor megláttam az üvegcserepeket a földön. Szerencsére csak az UV szűrő törött össze, az meg pótolható, az obiektívnek kutya baja.
Lassan elteszem magam holnapra, reggel indulunk tovább. Egy 7 személyes Chrisler minivan-el közlekedtünk ma, igen csak kényelemes és jól megy, főleg ha benzint is teszünk bele :)))

A vőlegény ajándéka

Tegnap Zsolttal összejártunk jó néhány ékszerüzletet, Jessicának akart vásárolni egy karkötőt. Hogy milyen is legyen.... Gyémánttal kirakott fehér arany kellett legyen.
Egy mallban egy ékszerésznél egy zsidó lány kínálta az árut, annyira profi módon, hogy teljesen tátott szájjal maradtam. Ott láttuk a legszebb darabot, sajnos árban kissé felülmúlta a Zsolt elképzeléseit. De azt látni kellett volna ahogy az a lány árulta a portékát. Ahogy elmesélte a gyémántvágás módját, ahogy becézgette a karkötőket, ahogy mindig letörölte egy darab szarvasbőrrel mielőtt elénk tette... igazi profi volt.
Végül egy másik üzletben találtuk meg a megfelelőt, ahol egy idősebb hölgy volt az eladónk, szintén hasonló profizmussal.
Úgy elgondolkoztam és összehasonlítottam őket az itthoni eladóinkkal.... hát azért még sokat kell tanulniuk a mieinknek.

America, the land of....

Na igen. Megérkeztünk. Tizennemtudomhányóra után végre leszállt a gép Detroitban.
Ja... csak megjegyzem: az amsterdami repülőtér, ahol átszálltunk kb akkora, mint Kovászna.
Ha nem volt elég a megalázó viselkedésből a konzulátuson, kedves barátaink itt folytatják. Először is semmi élelmiszer nem jöhet be az országba. A falakon az EU-t minden járványok fészkének feltüntető plakátok buzdítják arra a népet, hogy ne hozza be a sokmindenszart az Államokba.
Újra egyes sorba állítva odajárulsz a bevándorlási tisztviselőhöz aki megint ujjlenyomat, fotó, 500 kérdés, hogy hova mész, mikor jösz.
Az útlevelekbe beírják meddig kell elhagyd az Államokat. Ha nem hagyod addig el, nagy bajban vagy. Erre Rékáéknak úgy írták be, hogy érkeztek júl 26.-án és júl 25 az utolsó ittartozkodási nap. Szerencsére észrevette Réka és kijavíttatta.
Zsolték vártak, még következett 2,5 óra autózás Grand Rapidsbe.
Most a harmadik napon kezd kiütni rajtam az időzóna-eltolódás, Itt 22 óra, de én nagyon álmos vagyok. Három napig semmi gond nem volt... Habár az este sokáig üldögéltünk holmi seritalok mellett, ma pedig össze-vissza jártuk a belvárost.

Indulás

Csomagok készen, együtt a csipet-csapat, holnap reggel indulunk :)

Route 66 :)

Well if you ever plan to motor west
Just take my way that's the highway that's the best
Get your kicks on Route 66
Well it winds from Chicago to L.A.
More than 2000 miles all the way
Get your kicks on Route 66
Well goes from St. Louie down to Missouri
Oklahoma City looks oh so pretty
You'll see Amarillo and Gallup, New Mexico
Flagstaff, Arizona don't forget Winona
Kingman, Barstow, San Bernadino
Would you get hip to this kindly tip
And go take that California trip
Get your kicks on Route 66
Well goes from St. Louie down to Missouri
Oklahoma city looks oh so pretty
You'll see Amarillo and Gallup, New Mexico
Flagstaff, Arizona don't forget Winona
Kingman, Barstow, San Bernadino
Would you get hip to this kindly tip
And go take that California trip
Get your kicks on Route 66

Bankkártya

Pénz, pénz, pénz....
Bemegyek a tegnap a bankba, hogy jár le a kártyám, lehetséges-e, hogy hamarabb megkapjam az újat. Mondják igen, ki kell tölteni egy halom papírt, 10 nap alatt megkapom. De van egyszerűbb módszer. Telefonáljak be, hogy elvesztettem a kártyám és 3 nap alatt másat kapok :)) Ingyen! Úgy is lett. Most várom az új kártyát, amin már chip is lesz, egy fokkal nagyobb biztonság.

Homokóra

Észre sem veszi az ember hogy telik az idő.... hétfőhöz egy hét indulunk. Mindenféle jut eszembe, például hogy viszek laptopot, telefont, stb. de ott 110 V a "divat" :) Hamar szétnéztem az ebay-en, találtam egy kis trafót ami 110V-ból 220-at csinál, meg is rendeltem, a napokban meg kell érkezzen. Aztán jobban megnéztem a trafóimat: INPUT 100-240 V :D Tehát nem lesz szükség rá.

Menükártya

Úgy látszik Ámerikában az úgy szokás, hogy előre megkérdik a kedves násznépet, hogy mivel óhajtja bendőjét tömni. Megérkezett a hivatalos meghívó, ízléses, elegáns, szép. Volt benne egy kis kártya,a mit kéretik szépen visszaküldeni, ezen közvélemény kutatás folyik, hogy mit is enne a jó ember. A Chicken Romano volt szimpatikus, aztán meglátjuk :)
Mindenestre a helyszín a Grand Rapids Hilton hotel bálterme... :) Megvan ám adva a módja, ahogy azt kell :D

KLM csomagcímke

Tegnap megérkezett postán a személyreszabott csomagcímke, amit a KLM-től rendeltem :)

Fegyver nélkül nem lehet csatába menni

Mostanában elég sok gondom volt a fényképezőgépemmel, olyan szempontból, hogy nagyon hamar merültek ki az akkumulátorok. Mivel a Canon 400D-t nem lehet csak saját akkujáról üzemeltetni és különben is rég kívántam egy gripet, rendeltem az eBay-ről egy nagykapacitású akkumulátort/grippet.
A leírás szerint egy töltéssel 1000 fotó is készíthető... no majd kiderül :)

Felfedezés, emlékek a múltból.

Múlt hét végén otthon jártam Kovásznán, folyik a költözés az új házba. Föl kellett tenni kb 50 képet, ezeket hordtuk át sógorral és Rékucival.
Na de a lényeg nem ez, hanem, hogy rábukkantam Zsolt középiskolai egyensapkájára! Ezt mindenképp el kell vigyem neki :)
Délután készítek majd róla képet :)

Itt a beígért kép is, vajon belefér még a feje? :))

Esik eső....

Lassan három napja egyfolytában... Kezd nagyon idegesítő és lehangoló lenni.

Szösszenet

Mondom Oli barátomnak, hogy Detroitba repülünk. Azt mondja, az jó, a reptéren kapsz pisztolyt is :))

Előkészületek 2

Megvannak a repülőjegyek! Kurva drága, de ez van :)
Lefoglaltuk, kifizettük, most már csak várni kell.
Bukarest-Amsterdam-Detroit s retúr. 3500 euró 4 személynek. Remélem legalább ablak mellett kapunk helyet ennyi pénzért :) Mind a négyen persze! No de nem ugyanazon ablak mellett :))
Azóta mind John Denver dúdolászik (micsoda kifejezést gyártottam hirtelen!) a fejemben:

Előkészületek

Rá nem éppen jellemző gyorsasággal, Karácsony tájékán megérkeztek a meghívók Zsolttól. Az ünnepek miatt kissé háttérbe szorult a dolog, amúgy is csak július 31.-re van kitűzve a lagzi.
Február lett mire jó szokásomhoz híven nekiláttam az internetes fórumokat bújni, hogy merre is kell elindulni, ha az ember Amerikába akar menni. Csak az hogy nyugatra van nem volt elég :)
Pár nap alatt elolvastam több fórumon száz és száz bejegyzést, végül már semmit nem értettem az egészből.
Érdekes módon, ott, ahol a legilletékesebb információkat kellett volna kapjam, az amerikai nagykövetség honlapján, a román és angol verzió nem egyezik. Különböző űrlapokról írnak, amit ki kell tölteni és különböző eljárásokat emlegetnek.
Végül nagy nehezen sikerült tisztába tenni a dolgokat, leírom ide, hátha valakinek segítségére lesz:
1. Elballagsz a Transivania Bankba (-be, ból, ből, oszzátok be) és befizetsz 130 USD-nek megfelelő lejt, az a vízumdíj.
2. Ugyanitt befizetsz 11 USD-nek megfelelő lejt, amiért kapsz egy ú.n. PIN kódot.
3. Felhívod a call-centert (021-2029999) és előjegyezteted magad interjúra a PIN kód felhasználásával.
4. Elmész, készíttetsz egy 5x5 cm-es fényképet magadról.
5. Az interjú napja előtt legkésőbb 48 órával kitöltöd az on-line kérdőívet (DS-160) és kinyomtatod a vonalkódos visszaigazolást. Ezt lézernyomtatón ajánlott nyomtatni, hogy a vonalkód ne maszatolódjon el.
6. A megadott napon, kb 1 órával az egyeztetett időpont előtt megjelensz Bukarestben, az Intercontinental szálló háta mögött levő konzulátusi irodánál.
7. A kapuban egy kiskatona áll, listával kezében, elkéri az útleveled, ellenőrzi a számát és betessékel.
8. Sztriptíz ihaj! Azaz átsétálsz a fémdetektoron, miután kiüríted zsebeid, leveszed fémcsattos nadrágszíjad, és eképp, gatyádat markolva, hogy le ne csússzon átsétálsz a kapun. Csajok figyelem! Ezek a detektorok ugyancsak érzékenyek a melltartók fémből készült merevítéseire.
9. Mobiltelefont, egyéb kütyüt leadsz, kapsz egy cetlit, amivel majd visszaigényelheted.
10. Van három ablak, odaterelnek, itt leadod az útleveled, a fényképet, a kinyomtatott vonalkódot, majd betessékelnek egy váróterembe.
11. Itt addig vársz amíg szólítanak, majd bevisznek egy terembe, ahol először ujjlenyomatvétel (nem tussal, egy kis szkenner), majd újra vársz amíg "imigration officer" őnagysága szólít.
12. Igyekszel, hogy a pár perc alatt meggyőzd arról, hogy eszed ágában sincs emigrálni és igenis haza fogsz jönni. Nagyon sok mindent tudnak rólad, hiszen volt idejük adatokat gyűjteni. Nem kötelező, de jó ha van nálad egy halom irat, amivel bizonyítani tudod, hogy ingó és ingatlan javaid vannak itt (ház, telek, autó, bankszámla), munkahelyi igazolás, meghívó az amerikai nagybácsitól. Ha vállalkozó vagy, ajánlják, hogy vidd magaddal a cég papírjait, könyvelési mérlegeket. Figyelem, minden papír amit odaviszel legyen eredeti, nem hatodizigleni másolat. Rövid beszélgetés következik, tőlem ilyeneket kérdezett, hogy hány éve dolgozom a munkahelyemen, mennyire saccolom az évi jövedelmem, mióta van az unokabátyám ott, hogy az utóbbi öt évben sokat utaztam Európában, ezek üzleti, vagy magán jellegű, vakációs utak voltak?
13. Nem hiába 13. pont.... itt most az következik, hogy szép udvariasan mosolyogva elutasít, vagy megkapod a 10 évre szóló vízumot. Amennyiben megkapod, kérheted, hogy gyorspostával hazaküldjék az útlevelet, ellenkző esetben másnap személyesen utána kell menj.

A mi esetünkben az eredmény 3-1 volt. Réka, Imre és jómagam megkaptuk a 10 éves, többszöri belépésre feljogosító vízumot, Mirela viszont nem :( Stupid helyzet, de nincs apelláta. Nem kötelesek megindokolni, hogy miért nem adnak vízumot. Ez van és kész.
Összességében egy lealacsonyító, megalázó procedúra.

Haddel Amerika! Visszakapod te még ezt tőlem....

Előjáték

A történet valamikor a 80-as években kezdődik, az átkosban. Pontosan nem emlékszem az évre, 83-ra saccolok, mikor nagybátyám, Gyuri, úgy döntött itthagyja ezt az országot és magával viszi Zsolt fiát is. Nem részletezem ezt a storyt, egyrészt mert nem is emlékszem a részletekre, másrészt mert nem erről szól ez a kis napló.
Zsolt letelepedett Amerikában, Michigan állam Grand Rapids nevű városában, és úgy döntött megnősül. Tavaly bejelentette a családnak is szándékát, és meghívott az esküvőre.
Így történt, hogy miután meghánytuk-vetettük a családban a dogokat, úgy döntöttünk megpróbálunk eljutni, végigjárva a kálváriát, amivel egy Amerikai utazás jár. És szerintem eddig még csak egy kis részét láttunk a dolgoknak :)