Na igen. Megérkeztünk. Tizennemtudomhányóra után végre leszállt a gép Detroitban.
Ja... csak megjegyzem: az amsterdami repülőtér, ahol átszálltunk kb akkora, mint Kovászna.
Ha nem volt elég a megalázó viselkedésből a konzulátuson, kedves barátaink itt folytatják. Először is semmi élelmiszer nem jöhet be az országba. A falakon az EU-t minden járványok fészkének feltüntető plakátok buzdítják arra a népet, hogy ne hozza be a sokmindenszart az Államokba.
Újra egyes sorba állítva odajárulsz a bevándorlási tisztviselőhöz aki megint ujjlenyomat, fotó, 500 kérdés, hogy hova mész, mikor jösz.
Az útlevelekbe beírják meddig kell elhagyd az Államokat. Ha nem hagyod addig el, nagy bajban vagy. Erre Rékáéknak úgy írták be, hogy érkeztek júl 26.-án és júl 25 az utolsó ittartozkodási nap. Szerencsére észrevette Réka és kijavíttatta.
Zsolték vártak, még következett 2,5 óra autózás Grand Rapidsbe.
Most a harmadik napon kezd kiütni rajtam az időzóna-eltolódás, Itt 22 óra, de én nagyon álmos vagyok. Három napig semmi gond nem volt... Habár az este sokáig üldögéltünk holmi seritalok mellett, ma pedig össze-vissza jártuk a belvárost.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése